Hétfő reggel

Aludtam. Csak álmodtam. A szobámban vagyok. Az a német tiszt… valamikor a második világháború idején lehetett. Hány óra van? – Feltápászkodom, átbattyogok a szoba másik végébe – Jóég, már öt harminc! Miért nem szólt az óra? Áh, le van halkítva… ügyes vagyok, nem állítottam vissza. – Besüppedek az ágyba. – Milyen furcsa álom volt! [...]

Egész bejegyzés elolvasása »