Pilinszky János:
Egyenes labirintus
Milyen lesz az a visszaröpülés,
amiről csak hasonlatok beszélnek,
olyanfélék, hogy oltár, szentély,
kézfogás, visszatérés, ölelés,
fűben, fák alatt megterített asztal,
hol nincs első és nincs utolsó vendég,
végül is milyen lesz, milyen lesz
e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,
visszahullás a fókusz lángoló
közös fészkébe? – nem tudom,
és mégis, hogyha valamit tudok,
hát ezt tudom, e forró folyosót,
e nyílegyenes labirintust, melyben
mind tömöttebb és mind tömöttebb
és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.
[...] A lánykéréshez – ennek ellenére, vagy ezzel együtt – ideálisnak tűntek a körülmények. Csikszem Pilinszkyvel készült (Egyenes labirintus) és egy saját tervezésű gyűrűvel (amelynek a rám szabott mását augusztus elején a Balatonba gyorsúsztam Szigligetnél, az Isten káromkodott az égben aznap), Jin sírt és bíztatnom kellett, hogy mondjon igent és igent mondott. Aztán sligovica, sör és salsa(hallgatás) a napsütésben, örök élmény a Ti Uratok 2005. éve februárjának 19-én. [...]